NOTE: A szerkesztő bármilyen elnevezést megenged. Az alábbi csupán a TirNanoG Alap készletben használt konvenció.
HINT: Az utótag séma megtalálható a guides.zip fájlban is GIMP rétegként és különáló PNG-ként is.
A csempék elnevezése következetes. A legtöbb variáns a
- z
cimkéjű, néha 1
- 9
. Azok a dolgok, amik nyithatók és
zárhatók, mindig rendelkeznek 0
(zárt) vagy 1
(nyitott) utótaggal. Az utótagok egyszerű szabályt követnek, pár betű
kombinációi: l
(left, bal), m
(middle, közép, ismételhető), r
(right, jobb) ha víszszintes, és t
(top, teteje),
m
(middle, közép, ismételhető), b
(bottom, alja) ha az elem függőleges. Ha mind vízszintes és függőleges változata is
van, akkor az utótag tartalmaz egy plusz betűt h
(horizontális, vízszintes) vagy v
(vertikális, függőleges) is. Ha van
egy egyetlen rácscellányi verziója is, akkor annak az utótagja c
(center, abszolút közép).
t vt
m l m m r vm hl hm hm hr
m vm
b vb c
Ha az egyetlen verzió egyszerre nyújtható vízszintes és függőleges irányban is, akkor a kombinációk tl
(teteje bal),
tm
(teteje közép, ez vízszintesen ismételhető), tr
(teteje jobb); ml
(közép bal, függőlegesen ismételhető),
bg
(közép-közép helyett, háttér, mind vízszintesen, mind függőlegesen ismételhető), mr
(közép jobb, függőlegesen ismételhető);
bl
(alja bal), bm
(alja közép, vízszintesen ismételhető), br
(alja jobb). Ha a középső elem egy másikkal együtt is
használható (ami így egy dupla rácscellányi szprájtot ad), akkor annak a másiknak az utótagja n
(next, rákövetkező), de
többnyire a különböző hátterek csak simán sorszámozva vannak.
tl tm tm tr
ml bg bg mr
ml bg bg mr
bl bm bm br
A terep csempék utótagja simán a
- r
. Nincs benne logika, helyette az volt a cél, hogy amikor a keresőben megjelenik egy
terep találatként, akkor könnyen választhatóan jelenjenek meg az elemei. Itt a d
, l
vízszintesen ismételhető, az f
, n
pedig függőlegesen. A középső a
elem mindig ismételhető mind vízszintesen, mind függőlegesen, és általában vannak alternatívái
(a b
, i
, j
utótagúak), hogy megtörjék a monotonitást. A q
és r
esetén a szélek mindig átlátszóak, és középen egy
kissebb darab van a terepből. A wangset megfeleltetés a következő egyébként:
11 - a, b 00 - c 00 - d 00 - e 01 - f 11 - g 11 - h
11 01 11 10 01 10 01
11 - i, j 01 - k 11 - l 10 - m 10 - n 10 - o 01 - p
11 00 00 00 10 11 11
00 - q, r
00
Hasonló az általános utótagokhoz, de egy kis csavarral attól függően, hogy melyik irányba lejt a tető.
Ez az alap, amikor a tető lehető legnagyobb felülete látszódik. A sarkok 2 x 2 rácscellányi méretűek, hogy lehessen díszést is
tenni rájuk. Emiatt a tm
(teteje közép) és a bm
(alja közép) 1 x 2 rácscellányi, míg a ml
(közép bal) és mr
(közép jobb)
pedig 2 x 1 rácscellányi méretű.
so_tl so_tm so_tr
so_ml so_bg so_mr
so_bl so_bm so_br
Mivel a TirNanoG Alap egy ortografikus készlet, ez leginkább a felülrőlnek felel meg. Tipikusan a tetőknek lehet lapos tetejük, itt az az "északi" oldaluk.
no_tl no_tm no_tr
no_ml no_bg no_mr
no_bl no_bm no_br
Van egy kis csavar, mivel ezeken átlalában van szél, ezért szükség van sarokcsempékre is (wangset jelöléssel):
10 - no_bg1 01 - no_bg2
00 00
00 - no_bg3 00 - no_bg4
10 01
Ezek lejtenek, és nagyobb szprájtok. Nem ismételhetőek és nem nyújthatóak, mivel illeszkedniük kell az 1:2 arányú lankás lejtéshez, így 2 x 4 rácscellányi méretűek.
sw se
Ezeknek a kis tornyoknak saját tetejük van. Általában kisebbek, merőlegesek a tetőre. Egy-egy szprájt mind, fix mérettel, 2 x 2 cellányiak (illetve a déi irány 3 x 2).
we_top ea_top
so_top
Az egyszerűség kedvéért ezek az illesztendő két irányról lettek elnevezve. A t1
és t2
mindkettő felső elem, a különbség
csak annyi, hogy amíg a t1
felett nincs több tető, addig a t2
esetében a tető folytatódik felfelé.
we_so_t1 ea_so_t1
we_so_t2 ea_so_t2
we_so_m ea_so_m
we_so_b ea_so_b
so_we_t so_ea_t
so_we_m so_bg so_ea_m
so_we_b so_bm so_bm so_bm so_ea_b
Ez az az eset, amikor mindkét oldala látszik a tetőnek, ahogy nyugatra és kelere lefele megy (fejtetőre állított V alakú).
Két verzió is van ebből, csúcsos (utótagja acute_
), illetve lankás (utótagja bevel_
). Az utótag vége a pozícióból adódik:
la ra
lb lc rc rb
ld le lf rf re rd
lg lh li ri rh rg
lj lk ll rl rk rj
lm rm
Mindkét oldalon az le
vagy lh
a háttér (a tető vastagságától függően), szóval ezek ismételhetők mind vízszintes, mind
függőleges irányban. Az egyetlen különbség a csúcsos és a lankás között, hogy a második oszlop mindkét oldalon (lb
, le
, lh
,
lk
és rb
, re
, rh
, rk
) dupla szélességű, hogy beleférjen a 1:2 arányú lejtés. Az utolsó sor, lm
és rm
ugyancsak
dupla szélességű, még az acute_lm
és acute_rm
esetén is.
A tetők gondosan úgy lettek kivágva, hogy a csúcsos és lankás tetők második oszlopa összekeverhető legyen, ezáltal egy "törés" rakható a lejtésbe. Például:
acute_lb
acute_lb
bevel_lb
bevel_lb
acute_lb
acute_lb