Sok OS használ kezdeti memória lemezt (initrd) hogy fájlokat töltsön be induláskor. Szükségét éreztem egy ilyen oktatóanyagnak, mivel a legtöbb hobby OS fejlesztőnek fingja sincs, hogy kell ezt rendesen csinálni.
Először is, nem fogjuk újra feltalálni a spanyol viaszt és kiagyalni egy új formátumot, amihez aztán egy
szörnyű kreátor programot heggesztünk. Helyette a POSIX szabvány tar
archíválót és a cpio
parancsot
fogjuk használni. Előbbi egyértelműbb, utúbbit a Linux is használja.
A tar formátuma pofonegyszerű, először jön egy 512 bájtos fejléc a fájl adataival, majd ezt követi a fájl tartalma nullákkal kiegészítve, hogy a hossza 512-vel osztható legyen. Ez ismétlődik minden egyes fájlra az archívban.
A cpio nagyon hasonló, csak változó hosszúságú fejléccel operál, és nincs a fájl tartalma kiegészítve.
Ha szeretnél tömörített initrd-t, akkor javaslom például a tinf könyvtárat a kicsomagoláshoz. A kitömörített adatot az itt ismertetett módszerrel olvashatod.
Másodszor, a betöltéshez több lehetőségünk is van:
Ehhez használhatod a fat_readfile()
funkciót az előző oktatóanyagból. Ebben az esetben az initrd címét visszaadja
a függvény.
Aztán használhatod a config.txt
-t hogy utasítsd a start.elf-et az initrd betöltésére. Ez azért jó, mert ehhez
nem kell SD kártya olvasó és FAT értelmező, így a kerneled jóval kissebb lesz. Ami a
config.txt parancsait illeti,
két lehetőséged is van:
ramfsfile=(fájlnév)
- ez betölti a (fájlnév) nevű fájlt mindjárt a kerneled után. Az initrd-d kezdőcíme
ekkor a &_end cimke lesz, amit a linker szkriptben definiáltunk.
initramfs (fájlnév) (cím)
- a megadott címre tölti be a (fájlnév) nevű fájlt. A kezdőcíme ekkor (cím) lesz.
Nem túl praktikus, mivel mindig újra kell fordítani a kernelt, ha változtatni akarsz az initrd tartalmán. Azonban ez a legegyszerűbb módszer, és hogy átlátható legyen az oktatóanyag, ezért ezt választottam. Az initrd-d kezdőcímét ez esetben a _binary_ramdisk_start cimke szolgáltatja.
Hozzáadtam egy rd.o-t létrehozó szabályt, ami object fájllá konvertálja az archívot. Ezen kívül lett két új szabály:
make tar
ami tar formátumban hozza létre az archívumot
make cpio
ami pedig cpio hpodc formátumot használ.
Ezért amikor fordítani szeretnél, vagy a make tar all
, vagy a make cpio all
parancsot kell használnod.
initrd_list(buf)
kilistázza a bufferben lévő archív tartalmát. A formátumát automatikusan detektálja.
Inicializáljuk a konzolt, majd átadjuk az initrd kezdőcímét a listázónak.